Db., 2022. 08. 14. (v)

1Sám 16,13a

Isten Szelleme Dávidon-1

- 16 -

 

 

 

Ige:

1Sám 16,13a: Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak szelleme Dávidra szálla, és azután is.

 

Folytatjuk a sorozatot a Szt. Sz.-ről. Elmúlt alkalommal Saulról volt szó, de érintettük Dávidot is. Most – és még a következő alkalommal is – azt vizsgáljuk, hogy mit tanulhatunk abból, ami Dáviddal történt, miután az Úr Szelleme reá szállt.

 

Közvetlenül az után, hogy Dávidra szállt az Úr Szelleme, Saultól eltávozott és gonosz szellem kezdte gyötörni. Saul szolgái azt javasolták, hogy olyan embert keressenek, aki tud hárfázni, és azt hallgatva megkönnyebbül, mikor a gonosz szellem gyötri. Végül Dávidot ajánlották, és Saul érte küldött. Olv. 1Sám 16,14-19.

 

1.) Dávid atyja juhait őrizte

Különös, hogy Dávid még mindig a juhokat őrizte, mint királlyá kenése előtt. (19. v. vége) Izrael királya a juhok pásztora volt! Pontosan nem tudjuk, mennyi ideig.

Mikor valaki újonnan születik, és már benne él Isten Szelleme, a körülményeiben egy ideig nincs változás. Isten ugyanabban a családban, munkakörben, nehézségben hagyja, amiben azelőtt volt. Azonban mindezekben és ezek által elkezdi a Szt. Sz. tanítani, hogy alkalmassá tegye arra a feladatra, szolgálatra, amire Isten rendelte. Meg kell tanulnia a mindennapi feladatát úgy végezni, mint az Úrnak, hogy olyan jó minőségű munkát adjon ki a kezéből, mintha az Úrnak adná. Olyan jó szívvel és lelkiismeretesen végezze, hogy azt az Úrnak teszi. Kol 3:23-24 És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.

Az Úr azt akarta, hogy Dávid királya és pásztora is legyen népének. Pásztorkirály legyen! Olyan, aki ismeri népe szükségeit, szereti, gondozza őket, áldozatot hoz értük. Ne olyan legyen, mint amiről ez az Ige szól: Olv. Ezék 34,1-6

Eközben Dávid megtanulta azt is, hogy neki is van pásztora, mégpedig az Úr, a jó pásztor. Tapasztalta, hogyan gondoskodik róla Isten. Ezt írta le a 23. zsoltárban: Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Ezt tapasztalja, és ezt mondhatja el minden hívő ember is!

Istennek különös gondja volt arra, hogy Dávidot felkészítse a királyságra. Nemcsak a pásztorsággal, hanem mindazzal a sok szenvedéssel, amit meg kellett élnie, mielőtt valóban uralkodhatott Izrael felett. A bennünk lévő Szt. Sz. által minket is fokról-fokra készít el az Úr a szolgálatunkra. Arra, amit ránk akar bízni pl. a testvérek között. Régen így mondták: Nem lehet megspórolni az inaséveket. Vagyis nem lehet senki azonnal mester, tanító, az Úr népének pásztora, elöljárója. Nemhiába figyelmeztet az Ige, hogy az elöljáró 1Tim 3:6 Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába essék. Saul nem ment át azon a gyötrelmes iskolán, amin Dávid, és nem is lett Isten szíve szerinti jó király.

Dávid pásztorkodása az Úr Jézusnak, mint pásztornak az előképe. J. Kr. - mint Dávid is - Atyja juhainak a pásztora. Ján 10:11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. J. Kr. megalázta magát, szenvedett, meghalt mielőtt Isten felmagasztalta. Dávid is szenvedett, mielőtt uralomra jutott. Nekünk, mai hívő embereknek is próbákon, szenvedéseken kell átmennünk, mielőtt Isten a mennyei országába visz. Apcs 14:22b intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nekünk az Isten országába bemennünk.

 

2.) Dávid erős vitéz és hadakozó férfi volt

Ezt mondták Saul szolgái Dávidról.(18. v.) Mit tudunk Dávid addigi vitézségéről és hadakozásairól? Azt, amit ő maga mondott Saulnak, mielőtt Góliáttal harcolt volna.

Olv. 1Sám 17, 33-37. Dávid a medvével és az oroszlánnal küzdött, mert a juhokat védte. Az oroszlán és a medve jelképezi a szellemi ellenségeinket, akik mögött a Sátán áll: a bűnt és a világot. Nekünk is meg kell tanulnunk a Szt. Sz. erejével győzni a bűn és a világi kívánságok felett. Testünk és lelkünk kívánságai felett. Ezt Dávid a juhok mellett tanulta meg, és csak ennek a tapasztalatnak a birtokában lehetett kiállnia Góliát ellen.

A hitéletünk elején nekünk is meg kell tanulnunk ezt. Az Úr Jézus így mondta: Máté 16:24 Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Luk 14:26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli… még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Az olyan munkások sok kárt okoznak, akik nem tagadják meg a lelküket, nem tanulták meg, hogyan kell győzni a bűnök, a kívánságok és e világ csábításai felett. Akik ezek ellen nem hadakoznak, azok nem válnak erős vitézzé, mint Dávid.

 

3.) Dávid tudott hárfázni

Ez nem csupán annyit jelentett, hogy képes volt dallamokat játszani a hárfán, hanem Istent dicsőítő, Istennek kedves, a Szt. Sz. által ihletett éneket, zsoltárokat pengetett. Olyat, mint az említett 23. zsoltár.

Ma a zene nagy kísértése sok gyülekezetnek. Világi mércével mérve sok helyen művészi az ének, a zene, a dicsőítő csoportok előadása. De mit szól hozzá Isten?

Ámós 6:5 Akik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi. Bizony ma is vannak, akik azt hiszik, hogy Istent dicsőítik a zenéjükkel, miközben azt mások szórakoztatására és a maguk vágyainak kiélésére teszik. Az ilyen ének nem hoz könnyebbülést a gonosz szellemek által gyötört, az Úr iránt engedetlen emberek számára. Miért? Mert nem maga a zene, hanem a Szt. Sz. tud segíteni olyanokon keresztül, akiknek a hangszerei a Dávidéi. Ha az ének, annak szövege és a zenéje is a Szt. Sz. által ihletett. De ez csak úgy lehet, ha újonnan született, az Úrnak átadott életű hívő emberek szerzik és éneklik. Olyanok, akik sikeresen harcolnak a saját lelkük, a bűn és a világ ellen. Akiknek elsősorban nem a zenei tehetségük, hanem az Úrnak odaszánt életük számít.

Mindez érvényes a mi közös gyülekezeti éneklésünkre is. Az énekeskönyvünk elején 3 idézet van a Bibliából. Felhívom a figyelmet a középsőre. 1Kor 14,15: Hogy van hát? Imádkozzam szellemben, de imádkozzam értelemmel is, Így énekelni fogok szellemben, de énekelni fogok értelemmel is. Vagyis fontos, hogy az éneklésünk is a Szt. Sz. vezetése, ihletése és fegyelmezése alatt történjen.

Dávid azért tudott Isten dicsőségére hárfázni, mert az Úr volt a pásztora, és a Szt. Sz. által megküzdött a medvével és az oroszlánnal, a bűnnel és a világgal.

 

4.) Saulhoz magához hívatja Dávidot

Olv. 1Sám 16,19-23. Figyeljük meg, hogy az apjának üzent, és az apja küldte el: 19-20. v. Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van. Isai pedig vőn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az ő fiától, Dávidtól. Olyan volt ez, mint amikor Isten az Ő Fiát elküldte e világra a bűnös, Sátán rabságában vergődő emberekhez.

Mit küldött az Atya? – Isai és a mennyei Atya is? A szamár azt jelképezte, anélkül hogy Isai ezt tudta volna –, hogy Dávid a király. J. Kr. mint Király szamárháton vonult Jeruzsálembe. A kenyér és a bor J. Kr. értünk áldozott testét és vérét, a kecskegödölye (gida) pedig az Úr Jézus Istennek feláldozott életét jelképezi.

Nem Dávid választotta ki további életének a helyét és szolgálatát. Ezt Isten rendelte el. Nem a hívő ember dolga ma sem ennek a kiválasztása, hanem Istené. Nekünk csak el kell fogadni, engedelmeskedni kell, akár tetszik, akár nem. Akár látjuk, akár nem, hogy milyen lesz az a hely, amit az Úr jelölt ki számunkra.

Dávid Sault szolgálta. Különös gondolata ez Istennek. A felkent király, akin az Úr Szelleme van, szolgál egy bukott királynak, akitől már eltávozott az Úr Szelleme, és gonosz szellem gyötri. Ez nehéz, de eredményes szolgálat volt!

Így szolgált J. Kr. is nekünk. Mint felkent király szolgált a bukott embernek. Annak az embernek, akit Isten e föld uralkodójává, királyává tett, mert azt mondta: 1Móz 1,28: töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Az ember, mint Saul, elbukott, és a Sátán gonosz uralma alá került. Jött Isten Fia, a Király, Akin az Úr Sz.-e megnyugodott, és szolgált nekünk. Rajtunk, hívő embereken keresztül is a Szt. Sz. által a Felkent J. Kr. akar szolgálni az embereknek.

Saul megkedvelte Dávidot, mert segített rajta. Olvasd 1Sám 16,22-23.

Ez addig maradt így, amíg Saul úgy nem érezte, hogy Dávid veszélyezteti az ő királyságát. Addig, míg Dávidban a neki szolgáló ifjút látta. Ugyanezt történik ma is. Vannak emberek, akik addig kedvelik J. Kr.-t, amíg nekik szolgál. Más szóval: Amíg könnyebbé teszi az életüket. De ez még nem megoldás. Mert Saultól is csak egy időre távozott el a gonosz szellem. Mint Saulnak, úgy a mai bűnös embernek is arra van szüksége, hogy J. Kr. Úr legyen az élete fölött. De ezt sokan nem akarják, mint ahogy Saul sem akarta. Ezért néha-néha csak megkönnyebbülnek, de nincs gyökeres változás az életükben. Az embernek az élete feletti uralmat kellene átadnia J. Kr.-nak.

 

Befejezés:

Az 1Sám 17. r. azzal kezdődik, hogy összegyűjték a filiszteusok seregeiket a harcra. Kiállott Góliát, és azt mondta: 10. v.: Én gyalázattal illetém a mai napon Izrael seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással. Kérdés: Ki mer kiállni Góliát ellen? Ki mer szembeszállni a filiszteusok seregével? Vajon Saul kiáll ellene? Hisz Isten azért kente királlyá, hogy megszabadítsa Izraelt a filiszteusok kezéből. De mit olvasunk a 11. versben? Mikor pedig meghallotta Saul és az egész Izrael a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettenének és igen félnek vala. Miért? Mert már Saulon nem az Úr Szelleme volt, hanem gonosz szellem.

Itt lett nyilvánvalóvá, ki az igazi király, ki az Úr felkentje. Dávid mert kiállni Góliát ellen. Azt mondta: Olvasd 1Sám 17,45-47. Isten mindeneknek Ura. De Isten nevében csak az harcolhat, akit Isten felkent Szt. Sz.-e által. 2Tim 1:7 Mert nem félelemnek szellemét adta nekünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét. Dávid nem félt, nem rettegett, mint a többiek. Amit tett, nem vakmerőség és meggondolatlanság volt, hanem az Úr iránti szeretetéből, és a Szt. Sz. józanságából eredt. Ezt munkálja bennünk is a Szt. Sz., hogy akármilyen félelmetes idők és események jönnek is, bízzunk, mert az Úr a mi jó Pásztorunk! Ámen.